Szajnaszentmihály

Magyarok Párizsban hagyott nyomainak kutatása, nagy-nagy szenvedéllyel

Reggeli Adyval

2015. február 15. 22:23 - Szerelmem, Budapest

Irodalmi hotel – így hirdeti magát az az 1899-ben épült elegáns szálloda, amely a Rue Constantinople 11. és 15. számát foglalja el (a babonás utca ugyanis hagyományosan nem tűri meg a 13. számot).
A 19-20. század fordulóján a fény fővárosába indult magyarok egymásnak adták az akkori Hotel de l’Europe-ban a kilincset: Szomory Dezső, Heltai Jenő és Ady is lakott itt. Révész Béla Adynál tett látogatásáról így emlékezik: „Keverék nép élt a szállodában, mindenfajta nemzetségbeli, köztük önálló diákkisasszonyok, követségi hivatalnokok, bolygó orosz forradalmárok. Ady a harmadik emeleten lakott, egyszerű, de jól felszerelt szobában, benne a széles francia ággyal.” Ady halála után André Kertész készített egy képet erről a szobáról.
De ma is ott van a költő szelleme a belépő utazóval. Egészen egyedülálló érzés, amikor a bejárattal szembe a tekintet először egy Ady-emléktáblára esik, amit a költő születésének 131. (!) évfordulójára állítottak. A szemben lévő falon újabb meglepetés: egy vers kézirata, amelyet ma már Párisban járt az ősz címen ismerünk, pedig a költő eredetileg a kevésbé kifejező „Itt járt az ősz” címet adta neki. És ha mindez nem lenne elég: a költő a reggeliző teremben bús szemmel tekint le a vendégekre, a hallban pedig Csinszkával őrködik a vendégek felett. 
Akárhogy is, Párizs közepén egy újabb talpalatnyi föld kicsit a miénk is.
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Marcel Proust és Guillaume Apollinaire is éppen itt szállt meg, így osztoznunk kell a franciákkal a dicsfényben.)
További képek és szobafoglalás szerencséseknek itt: http://www.hotel-leswann.com/hotel-en_INDEX.

10665826_319183958267713_1096891720369919993_n.jpg

10700581_319183948267714_1189517530252383327_o.jpg

10710539_319183891601053_7419968967494712580_n.jpg

10305426_319183884934387_6384257917411916655_n.jpg

10320444_319183994934376_7800821914625220951_n.jpg

10410606_319184094934366_3281582099100101969_n.jpg

10411105_319183844934391_1842175171375913521_n.jpg

10440964_319183851601057_7518969227481268518_n.jpg

10633474_319183904934385_2892816586815111685_o.jpg

Szólj hozzá!

Kossuth apánk a Musée d'Orsay-ban

2015. február 15. 22:14 - Szerelmem, Budapest

"A festő műterme. Reális allegória, amely összegezi művészi életem hét évét" - ezt a frappáns címet adta 1855-ben bemutatott festményének Gustave Courbet. A kép saját bevallása szerint a hét év tulajdonságait jeleníti meg, amelyet emberek jelképeznek. "A festményt két részre osztottam. Középen én festek. Jobbra vannak a barátok, a művészek, a művész világ támogatói. Baloldalon a hétköznapi élet szereplői, a nép, a nyomorúság, a szegénység, a gazdagság, a kizsákmányoltak és kizsákmányolók, a halálból élő emberek” – írja egy levelében. Azóta többen is próbálták megfejteni, hogy mely kortársakat ábrázolják az egyes alakok. Abban egyhangúak a vélemények, hogy Kossuth Lajos, mint a század nagy szabadsághőse szerepel a képen. Abban viszont különböznek az álláspontok, hogy melyik ő. A Musée d’Orsayban a kép melletti magyarázat szerint rögtön baloldalon a turbános zsidó férfi. Egy másik művészettörténész szerint balról az ötödik alak, kék ruhában, lila sapkában. Balján a vadász (Garibaldi) és a kaszás (Kosciuszko) azt jelképezi, hogy Kossuth szövetséget kötött Olaszországgal és a lengyelekkel. Igazából mindegy, hogy melyik az igaz. A lényeg, hogy ott van. Ott vagyunk.

10557233_295406320645477_1186120081295393623_n.jpg

10590484_295406550645454_8507359485275267819_n.jpg

10599505_295406380645471_6015233200013243076_n.jpg

Szólj hozzá!

Marcel Breuer Pécsről Párizsban tervez

2015. február 15. 22:10 - Szerelmem, Budapest

Az École Militaire mögött egy különleges épület töri meg a pompát: az UNESCO székháza. A szervezet honlapja szerint az Y-alaprajzú épület három különböző nemzetiségű mérnök közös munkája: az olasz Pier Luigi Nervi és francia Bernard Zehrfuss mellett az amerikai egyesült államokbeli Marcel Breuer. Csakhogy Breuer Lajos Marcell 1902-ben Pécsett született. Tehetsége folytán már 19 évesen a világhírű Bauhausban tanult, két év múlva már stúdióvezető volt. Ekkor még főként bútortervezőként dolgozott, később tért át az építészetre. 1934-ben megpróbált hazatelepedni, de a Bauhausban folytatott tanulmányait nem fogadták el építész végzettségnek, így a Mérnöki Kamara nem vette fel tagjai közé, építész-tervezési tevékenységet nem folytathatott. Ezért útja Londonba, majd az USA-ba vezetett, a Harvardon tanított, aztán New Yorkban és egy időben Párizsban is volt irodája, ebben az időszakban (1953-58) épült az UNESCO-székház. (Gyönyörű panorámaképek itt: http://www.unesco.org/visit/uk/frames/v4/panorama.htm.) 

A XX. század egyik legjelentősebb magyar építésze New Yorkban halt meg 1981-ben.

10350408_276035935915849_3253029678672652083_n.jpg

10372912_276035879249188_8055741658002597833_o.jpg

10386268_276035922582517_1798729979144949374_n.jpg

10415558_276035789249197_1270946751036326989_n.jpg

10417652_276035785915864_2921964936069943630_n.jpg

10420181_276035829249193_1213551082344920943_n.jpg

10440908_276035869249189_5479925988060901102_n.jpg

10445984_276035962582513_7563134219086202319_n.jpg

10454256_276035792582530_4376528581160145187_o.jpg

10456110_276035902582519_4112135681219361000_n.jpg

1964931_276035822582527_5299858293694286538_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Kaddis

2015. február 15. 22:07 - Szerelmem, Budapest

10173541_272640342922075_2289486024459238529_n.jpg

Az aluljáróban az utolsó metróhoz rohanva ütött szíven ez a plakát, amely szerint a Théâtre de l’Œuvre-ben Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című művét adják. Szinte hihetetlen, hogy már 12 év múlt el a Nobel-díj óta. 

"Lábam alatt a csatorna zubog, mintha emlékeim szennyes árja akarna rejtett medréből kitörni, hogy elsodorjon. Legyen hát; elkészültem. Utolsó, nagy összeszedettségemben felmutattam még esendő, makacs életemet – felmutattam, hogy azután magasra emelt két kezemben ennek az életnek a batyujával elinduljak és, akár sötét folyam sodró, fekete vizében,
elmerüljek,
Uramisten!
hadd merüljek el
mindörökké,
Ámen."

A Kaddis eredetileg 1990-ben jelent meg.

Szólj hozzá!
Címkék: Kertész Imre

Elmaradt vacsorák és levelezési-szerelmek

2015. február 15. 21:58 - Szerelmem, Budapest

Nézik a franciák, hogy miért fényképezek egy kopott, jellegtelen házat és egy szokványos görög éttermet. (Vagy inkább mindenféle más náció nézi, a Rue de la Huchette-ben aligha fordul meg ma már bennszülött, turistacsalogató éttermek jobbra-balra.) Még emléktábla sincs, hát honnan is tudhatnák, hogy ide, a 10. szám alá költözött át egy éhes, szegény, ám a franciát annál lelkesebben tanuló magyar költő, József Attila 1926 novemberében, mivel az előző hotelben nem tudta a lakbért fizetni. Az új lakásról ezt írja Jolánnak:

„Itt ketten lakunk és a szobának az a hallatlan nagy előnye, hogy egyáltalában nem lehet fűteni.” Déry Tibor így emlékszik erre az időszakra: „Gyerekkorának nyers nyomora után telitüdővel élvezte a könnyű szegénységet, hars, fehér fogakkal rótta a párizsi utcákat. Három órakor éjjel felkeltette lakótársát, lementek biliárdozni a sarki kávéházba. Ha pénzhez jutott, háromnegyed kiló főtt marhahúst vett s az utcán megette.”

A szegénység nem zavarta a tenniakarásban, novemberben már beiratkozott a Sorbonne-ra, franciául írt verseket, melyekből néhányat a párizsi lapok közöltek is. Hogy az idegen nyelveket gyakorolja, szerelmes leveleket írt. Németül egy Hertha Böhm nevű nevelőnőnek, akit a hatvani kastélyban ismert meg, franciául pedig ilyen megszólításokkal: floraison des cieux! (egek virága!), toi ma portion la plus belle de pommes frites! (te, legszebb adag sültkrumplim!). Aztán Attila bevallja, hogy a francia lány nem létezik: „Francia levelezési-szerelmeimet kénytelen voltam a női nemmel szemben csalárd módon megkonstruálni - állandó stílusgyakorlatok céljából”.

Így teltek hát a napok a Latin-negyedben.

10176000_262654787253964_3589533551905098277_n.jpg

10273104_262654780587298_5246151990361305811_o.jpg

10277618_262657843920325_5613274489536299114_n.jpg

10321001_262654783920631_2965009137265164664_o.jpg

Szólj hozzá!

Hírhedett zenésze a világnak

2015. február 15. 21:54 - Szerelmem, Budapest

Ha valaki tizenkét évesen már mindenkit elragad a zongorajátékával, akkor annak a művészetek fővárosában van a helye. Így gondolkodott Liszt Ádám is, és 1823-ban Párizsban a Hotel d’Angleterre-ben (ma 13 Rue de Mail) vett ki szobát, majd megpróbálta fiát beíratni az ottani konzervatóriumba. Csakhogy a neves intézmény külföldieket nem fogadott, így aztán a kis Franz magánórákat kényszerült venni. Nagyobb szerencséjük volt a lakóhelyválasztásban: éppen szemben volt a híres Érard család hárfa- és zongorakészítő-műhelye. A 70 éves Érard megkedvelte a tehetséges gyereket, annyira, hogy fél év múlva rábízta, hogy mutassa be új találmányát, a modern zongorát. Cserébe a „reklámért” az Érard család anyagilag is támogatta a fiút. Pár hónap múlva Francois Liszt már nyilvános koncertet adott, és hatalmas sikert aratott Párizsban, majd koncertkörutak sora következett Európa különböző pontjain. Nem mindenki találta ezt olyan jó ötletnek, Czerny mester például pár évvel később fegyelmezetlennek találta Liszt játékát, és hasznosabbnak tartotta volna, ha ebben a korban inkább hagyják komolyan tanulni, fejlődni. Aztán az idő végül mégis az apát igazolta… Az emléktáblán Vörösmarty Mihály versének első két sora. A vers már nem a gyerekhez íródott, hanem ahhoz az elismert művészhez, aki 1840-ben hazatért, hogy koncerteket adjon Pesten, és ezt írta:. „Öröm és végtelen szerencse, hogy ismét drága honom földjére léphetek.”

10255130_258576987661744_5183317500774766583_n.jpg

1535376_258576947661748_4459401363174567819_n.jpg

1979136_258576950995081_1269236888599676384_o.jpg

10153658_258577004328409_1495036974566641267_n.jpg

11578_258576944328415_1423044578977136801_n.jpg

1926870_258576977661745_1236733851213686853_n.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Még itt van Páris a szivemen

2015. február 15. 21:50 - Szerelmem, Budapest

1800314_241513092701467_1862394979_n.jpg

1891312_241512409368202_1769735517_o.jpg

 

Ady Endre: A GARE DE L'ESTEN

Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.

Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat,
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.

Most fűt bolond-sok álmom alá
A füttyös, barna szörnyeteg.
Holnap fehérebb én leszek-e?
Vagy a svájci hegyek?

Holnap fehérebb én leszek, én.
Téli sírkertek szele jő,
Küldi már a csókjait nekem
A magyar Temető.

Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, Isten veled.

Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj tovább.

Tőled hallja a zsoltárokat
E koldus, zűrös, bús világ
S az életbe belehazudunk
Egy kis harmóniát.

Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.

Megölnek és nem lesz mámorom,
Kinyúlok bután, hidegen.
Páris, te óriás Daloló,
Dalolj mámort nekem.

Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.

Az alkonyatban zengnének itt
Tovább a szent dalok.
Kivágtatna a vasszörnyeteg
És rajta egy halott.

Szólj hozzá!

Ez a sarok a miénk

2015. február 15. 21:45 - Szerelmem, Budapest

Van egy sarok Párizsban, amelynél azt érezheti a magyar utazó, hogy otthon van. (Mindig elmegyek oda.) Radnóti az oka, aki ezt írta: "A Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda." Páris című verse kezdődik így, melyben már 1943-kor munkaszolgálatosként veszi számba boldog párizsi napjainak emlékképeit. A járda ma is lejt...

Csak kicsit kell feljebb sétálnunk a Cujas utcán, hogy a költő egykori párizsi lakhelyének helyére érjünk - a 16. számú ház sajnos már nem ugyanaz, amiben Radnóti 1937 és 1939 között lakott, de így is megérint a hely szelleme. A falon emléktábla tudatja a tudatlanokkal e nagyszerű eseményt, és franciául a költő néhány sora:

"Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcu párisi szegények."

Ki mondta, hogy Párizsban nem vagyunk otthon?

1510949_228477547338355_869981546_n.jpg

1517444_228477500671693_846214896_n.jpg

1525111_228477497338360_1560392435_n.jpg

1545882_228477494005027_1307699561_n.jpg

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása