Van egy sarok Párizsban, amelynél azt érezheti a magyar utazó, hogy otthon van. (Mindig elmegyek oda.) Radnóti az oka, aki ezt írta: "A Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda." Páris című verse kezdődik így, melyben már 1943-kor munkaszolgálatosként veszi számba boldog párizsi napjainak emlékképeit. A járda ma is lejt...
Csak kicsit kell feljebb sétálnunk a Cujas utcán, hogy a költő egykori párizsi lakhelyének helyére érjünk - a 16. számú ház sajnos már nem ugyanaz, amiben Radnóti 1937 és 1939 között lakott, de így is megérint a hely szelleme. A falon emléktábla tudatja a tudatlanokkal e nagyszerű eseményt, és franciául a költő néhány sora:
"Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcu párisi szegények."
Ki mondta, hogy Párizsban nem vagyunk otthon?
