Budapest kincsei Szajnaszentmihályban

2016. július 07. 07:09 - Szerelmem, Budapest

Párizs, február vége. Kéklő ujjakkal, de tánclépésekben haladok felfelé Szent Mihály útján, amikor hirtelen azt hiszem, káprázik a szemem. Kedvenc magyar festőm, Rippl-Rónai József Kalitkás nő műve ragyog a Luxembourg-kert vasrácsos kerítésén. Nem álmodom: márciustól látogatható a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria kincseiből összeállított kiállítás a Musée Luxembourgban. Akkor még nem tudtam, hogy visszajöhetek, megnézni.

A héten záró kiállítás főleg külföldi műveket mutat be, és a kiállítás (szigorúan csak francia nyelvű) felirataiból magyarázatot is kapunk erre, közben megismerve a két múzeum otthon alig ismert történetét. A Szépművészeti Múzeum ötlete 1871-ben született meg, amikor az Esterházy család több mint hatszáz műkincse az államhoz került. 1896-ban határozta el a parlament egy olyan múzeum felépítését, ahol a különböző helyen lévő gyűjtemények egy helyen lehetnek. Ferenc József nyitotta meg a múzeumot 1906-ban. Aztán a sötét évek a múzeumot sem kímélték 1957-ben, szovjet mintára a magyar műveket elválasztották a nyugati művészetektől, és megalapították a Nemzeti Galériát. Így kicsit nosztalgikus is ezeket a képeket újra együtt látni, és ezt korábban Párizs előtt már London, Bécs, Róma és Milánó műkedvelői is megtehették. 85 mű vezet végig a középkortól a 20. századig, szebbnél szebbek.

Jó érzés meglesni, ahogy Dürer, El Greco, Monet vagy Cézanne neve mellett párizsi barátaim Ferenczy, Munkácsy, Szinyei-Merse nevét betűzgetik. Nem titok, milyen hatással volt rájuk (és ránk, unokáikra is) Párizs szabad, szertelen, szépséges szelleme. Most kicsit ők is hathatnak Párizsra. (Talán én is.)