Attila 1926 őszén, huszonegy éves korában érkezett Párizsba. A Hôtel du Vaticanban, a Rue du Vieux-Colombier 4. szám alatt vett ki egy ötödik emeleti manzárdszobát, amin egy osztrák grafikussal osztozott. A francia nyelv lelkes elsajátításába kezdett, még pedig azzal a módszerrel, hogy nekiállt a szótárt tanulni, oldalról oldalra. Első, a Szajna partján kelt levelében arról ír, hogy már 800 francia szót ismer. Elég jól érezte magát, nővérének mégis ezeket a sorokat küldi: „Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél még jobban csalódnál abban a buta összezavart Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek! Hogy Ady, ez az iszákos hülye mit látott a pálinkában, az más lapra tartozik.” Igaz, ez a levél arra az időszakra esik, amikor a lakbért a téli fűtési szezon közeledtére hivatkozva megemelték, és a továbbköltözésen gondolkodott. Hogy hová, az nemsokára kiderül…