Egy darabig siratta az asszonyt („Van valakim, aki Minden, Aki elhagy, aki itthagy: Páris, Páris, állj elébe, Térítsd vissza, ha lehet.”), aztán úgy döntött, utána megy. Így került Ady először a szép ámulások szent városába 1904-ben, és rögtön be is költözött a Rue de Lévis 92. szám alá. Egyes források szerint ő a negyedik emeleti albérleti szobában élt, Lédáék a harmadik emeleten béreltek négyszobás lakást, de Nyáry Krisztián arról ír, hogy valójában együtt éltek, különös hármasban. Versek, levelek tanúsítják, hogy Ady kávéház helyett még akkor is itt múlatta napközben az időt, amikor már továbbköltözött egy szállodába. Az elegáns utcára ma már senki nem ismerne rá Bölöni György leírása alapján: „Az utcán piaci árusok foglalják el színes portékáikkal az egyik oldalt, zöld káposzták, virító sárgarépák, magasra tornyozott póréhagymák, árticsókák, színes paradicsomok targoncás kocsijukon.” A ház ma lakóház, faláról fájóan hiányzik az emléktábla.