Az 1889-es világkiállítás lebontott pavilonjainak anyagából építették ezt az udvart a rue Froidevaux 37. szám alatt, amely a 19. század végétől számos művésznek adott otthont. Itt kezdte első fauve-stílusú képeit festeni Othon Friesz, és fordult a szürrealizmus felé Giorgio de Chirico. Rainer Maria Rilke, mielőtt Rodin titkára lett, párizsi diákként itt kóstolt bele a nyomorúságba, Saint-Exupéry gépkocsija az udvaron parkolt, Marcel Duchamp pedig szintén itt talált ihletet.
Nekünk azonban a legfontosabb évszám 1937, hiszen Robert Capa a spanyol polgárháborúból visszatérve, szerelme, Gerda halála után itt bérelt műtermet. Két év múlva, amikor New Yorkba emigrált, egy bőröndnyi negatívot bízott üzlettársára, a Csikinek becézett Weiss Imrére. Ez a bőrönd aztán elkeveredett a történelem forgatagában, és csak 2008-ban bukkant fel – Mexikóban. A pontos útja nem igazán rekonstruálható, az biztos, hogy Weiss is elmenekült Párizsból, hogy nehogy bebörtönözzék, mint nemkívánatos idegent, és nyilván meg akarta menteni a képeket. Nem csoda: a bőrönd (ami valójában három kis doboz) több mint 4500 felvételt őrzött, nemcsak Capa, hanem Gerda Taro és barátjuk David Seymour (Chim) alkotásait is.
Remek hír a végére: február 20-ig Budapesten láthatóak a mexikói bőrönd képei a Centrális Galériában. Itt pedig egy kis ízelítő addig is.
Forrás
http://expositions.bnf.fr/capa/arret/1/index3.htm
